Nyugat-Afrika partvidéke elég egyhangúnak tűnik a távolból, pedig a felszínt kissé megkapargatva felfedezhetjük az országok közötti apróbb különbségeket. Az államhatárok is többé-kevésbé igyekeznek követni a törzsek ősi területeit, ahogyan a jelenkori leszármazottak is őrzik saját hagyományaikat, akár vérre menő küzdelmek árán is.
 |
| Conakry, a főváros (photo credit) |
Guinea elég távoli (és világviszonylatban jelentéktelen) ország ahhoz, hogy gyakorlatilag semmit se tudjunk róla azon kívül, hogy a Szaharától délre, Afrika nyugati partvidékén helyezkedik el. A tízmillió guineai kétharmada vidéki (értsd: falusi) körülmények között éli önellátó világát, az ország mégsem elsősorban mezőgazdaságból él, mert rajta ül a világ bauxitkészletének egynegyedén. Az 1800-as évek végén a franciák gyarmatosították Guineát, akiktől a nép '58-ban nyerte el függetlenségét.
 |
| az országhoz tartozó szigetek egyike (photo credit) |
A francia kultúra így szépen el is terjedt az országban, máig a francia a hivatalos nyelv, a pénzüket is franknak hívják, és még a zavargások is Párizs külvárosait juttathatják eszünkbe.
A guineai konyhát alapvetően a helyi növények és állatok köre határozza meg. A tengerparton hal és rizs a menü, a középső, dombos területeken kuszkusz és földimogyoró-olaj alapú nehéz húsételek jellemzőek, a délkeleti, erdős országrészben pedig főzőbanánt és gumókat esznek, és pálmaolajjal főznek.
 |
| a számos látványos vízesés leghíresebbje: a Voile de la Mariée, azaz a "Menyasszony fátyla" (photo credit) |
Találtam egy kedves honlapot, ahol egy guineai illető publikálja nemzete tradicionális ételeit. Ő azt mondja, hogy a soupou gertö, vagyis a szószos csirke Közép-Guinea leghagyományosabb étele. Amikor elkezdtem tanulmányozni a receptet, igencsak meglepődtem: nem sok egzotikus hozzávaló kell bele, talán az egyetlen különlegesség az édesburgonya, más néven batáta. De manapság nem nagy kihívás beszerezni, ahogyan jó eséllyel földimogyoró-olajat is találunk a boltok polcain. Azonban figyeljünk oda, mert az édesburgonya nem összetévesztendő a jamszgyökérrel (vagy yamgyökérrel), bár hasonló tulajdonságúak és felhasználásúak. A földimogyoró pedig Afrika számos országában alapvető táplálék, így étolajként is ennek az olaját használják. Nyugodtan helyettesítsük napraforgóolajjal, bár érdemes vásárolni egy kisebb üveggel - akár salátaöntetként is használhatjuk, kifejezetten zamatos.
Az édesburgonyának azon kívül, hogy úgy néz ki kívülről, és ugyanúgy lehet bánni vele, mint egy jól megtermett krumplival, nem sok köze van a mi szeretett pityókánkhoz. Még csak nem is olyan közeli rokonok, a hajnalkával sokkal szorosabb atyafiságban áll. Meghámozva előtűnik sárga húsa - ha nem tudnám mi ez, simán lesütőtöközném, és persze nemhiába az a neve ami - eléggé édes, már persze a krumplihoz képest. Aki idegenkedik attól, ha édes dolgok kerülnek alapvetően sós ételekbe, inkább rendes burgonyával helyettesítse az előírt mennyiséget, a bátrabbak csak egy részét.
Guineai szószos csirke
Hozzávalók:
1 kisebb darabolt csirke, bőrösen
fél citrom leve
só és őrölt bors
csili vagy erős paprika
1 nagy fej hagyma
2-3 szál újhagyma
2-3 evőkanál paradicsompüré
20 dkg édesburgonya
1 padlizsán
2 babérlevél
1-2 evőkanál földimogyoró-olaj a sütéshez
3 gerezd fokhagyma
2 paradicsom
 |
| photo credit |
A csirkedarabokat pácoljuk be a citrom levével, sóval, borssal, valamint ízlés szerint csípős paprikával vagy csiliporral, és legalább negyed óráig hagyjuk állni. Forrósítsuk fel az olajat egy mélyebb serpenyőben, és futtassuk meg rajta a csirkét, majd egy picit hagyjuk párolódni.
Közben a megtisztított hagymát, újhagymát, fokhagymát és a paradicsomot vágjuk nagyobb darabokra, majd turmixoljuk az egészet pépesre. Adjuk a csirkéhez a paradicsompürével együtt, ízesítsük sóval, borssal, csilivel vagy erős paprikával. Forraljuk fel az egészet, majd közepes lángon főzzük legalább negyed óráig.
Hámozzuk meg az édesburgonyát, és a padlizsánnal együtt kockázzuk fel. Adjuk a zöldségeket és a babérlevelet a szószos csirkéhez, és tegyünk még hozzá kb. fél liter vizet, hogy ne legyen túl sűrű a mártás. Amint a zöldségek megpuhultak, az étel elkészült. Rizzsel kínáljuk.
Epilógus: eléggé nehéz étel (túl hagymás), viszont nagyon jóízű! Szegény Lajos épp az a típus, aki nem szereti, ha édes egy sós étel, de azért neki is ízlett (de legalább is megette másnap ebédre is), bár azt mondja, azért ne főzzek minden héten… Legközelebb biztos, hogy kevesebb édesburgonyát teszek bele (meg kevesebb hagymát is).
Kicsit túllőttem a célon ezzel a mennyiséggel (még szerencse, hogy a szárnya kimaradt), de a maradékot boldogan fogyasztotta el BFF és férje, akikhez másnap vendégségbe érkeztem. BFF azt mondja, ő bármikor szívesen megfőzné, neki a padlizsándarabok hódították meg a szívét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése