A Himalája több ezer méteres csúcsai között megbúvó Bhután valószínűleg a legbölcsebb állam a világon: felismerte - és ami még fontosabb, elismerte -, hogy a pénz önmagában nem boldogít. Bár sorsa engem a nemrégiben megfőzött Ománéra emlékeztet, azért az pontosan látszik, hogy a két ország mentalitása és világszemlélete merőben eltér egymástól.
 |
| Timpu, Bhután fővárosa (photo credit) |
Fél évszázada nem volt még Bhutánban semmi, ami számunkra itt, a nyugati világban már akkor természetes volt és felmenőink mindennapjait meghatározta. Aztán egyrészt változtak a nagypolitikai szelek, másrészt trónra lépett egy modern gondolkodású király, Dzsigme Dordzsi Vangcsuk, aki szép lassan elkezdett kikukucskálni a kapukon. Fia, majd jelenleg uralkodó unokája további lépéseket tettek annak érdekében, hogy a világtól szinte teljesen elzárt, középkori keretek között működő országba megérkezzenek a jelenkor becses vívmányai, például a televízió és az internet. De nem ám csak úgy, hűbelebalázs módjára - nagyon megfontoltan és átgondoltan vezetnek be minden reformot és újítást.
A korszerűsítés során a bhutániak mindennél fontosabbnak tartják azt, hogy megőrizzék identitásukat, hagyományaikat, történelmüket, azaz mindazt, ami boldogságuk alapját képezi, és a nagyvilágból csak azt engedjék be, ami nem rombolja sem a természetet, sem kultúrájukat. A GNP és hasonló zseniális közgazdasági mutatók fricskázásaként megalkották a bruttó nemzeti boldogság fogalmát, ami nem dollárban, hanem jókedvben, derűben, bizakodásban - azaz fenntarthatóságban - méri egy állam teljesítményét. S bár Bhután gazdasági gyarapodása egyre látványosabb, azért még mindig a listák utolsó harmadában mozog, lakosai mégis a világ legboldogabb és legreménytelibb nemzetei közé tartoznak.
 |
| "A bruttó nemzeti boldogság sokkal fontosabb, mint a bruttó nemzeti termék." - Őfelsége, Dzsigme Szingje Vangcsuk király üzenete egy timpui iskola falán (photo credit) |
Az infrastruktúra mondhatni visszamaradott, például alig vannak aszfaltozott utak, bár az egész ország széltében még 400 km sincs. Egyetlen nemzetközi repülőtere csupán a szomszédos és örök partner Indiából és néhány délkelet-ázsiai országból fogad járatokat. Azonban ez a külföldiektől való idegenkedés csak látszólagos - a bhutániak mindenkit szeretettel fogadnak, viszont őrizkednek attól, hogy hazájuk hirtelen zsúfolt, szeméttel teleszórt turistaparadicsommá váljon, és elszabaduljon a gagyi meg a giccs.
 |
| a Tigrisfészek buddhista kolostor Paróban (photo credit) |
Az ország nemzeti jelképe egy jámbor tulok, a takin. Nem túl messzi rokona a jak, mely vadon is él, de háziasított példányaik a bhutániak segítői: tejet adnak, ekét húznak, csomagot cipelnek, a kevésbé szerencsések húsukat áldozzák. A jaktej különösen zsíros, így állítólag nagyon finom vaj és sajt készül belőle, amit csak a Himaláján lehet kapni, így sajnos kimarad a vacsoránkból.
 |
| takin (photo credit) |
Bhután nemzeti étele az ema datsi, azaz a sajtos csili. A recept nem különösebben bonyolult - egy hosszabb lére eresztett, sajttal dúsított lecsó. Persze nem tudom autentikusan elkészíteni, hiszen sem bhutáni csilipaprika, sem jaksajt nem kapható itthon, viszont találtam egy videót, amin legalább látható, hogy milyennek is kellene lennie ennek az ételnek. Én fetával és (Lajos egyik ismerősétől beszerzett) félkemény házi sajttal felszerelkezve láttam neki az alkotásnak. Csili helyett a jó öreg hegyes erős zöldpaprikát választottam. Főzés közben egyáltalán nem tettem bele sót, mert a sajt elég sós, és az erős paprika mellé amúgy sem kell sok fűszer.
Bhutáni sajtos csili
Hozzávalók:
2 evőkanál étolaj
1 közepes fej hagyma
2 db paradicsom
5 gerezd fokhagyma
20 dkg csilipaprika
4 dl víz
5 dkg krémfehérsajt (feta)
1 evőkanál vaj
20 dkg félkemény sajt (pl. trappista, vagy ementáli)
 |
| sajt, vaj, feta |
Egy wokban vagy egy mélyebb serpenyőben felforrósítjuk az olajat. Beleszeljük a hagymát, és kicsit megfonnyasztjuk. Hozzátesszük a felkockázott paradicsomot, a kisebb darabokra vágott fokhagymagerezdeket, valamint a félbevágott, ízlés szerint kicsumázott paprikát.
 |
| az óramutató járása szerint |
Átpirítjuk a zöldségeket, majd felöntjük 4 dl vízzel. Lefedve pároljuk 10-15 percig, majd hozzáadjuk előbb a fetát és a vajat, majd a nagyobb darabokra vágott sajtot.
Amint a sajt elolvadt, és szépen elvegyült a szaftban, az étel elkészült. Párolt rizzsel tálaljuk.
Epilógus: Sose jutott volna eszembe, hogy sajtot tegyek a lecsóba, de ezek után mindenkit bátran bíztatok! És tényleg nem hiányzik belőle a só.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése