32 | Sapasui (vegyes falatok), Szamoa

Új-Zéland és Hawaii között félúton emelkedik ki a Csendes-óceánból egy szigetcsoport, amit egykor Navigátor-szigeteknek hívtak. Praktikus pozíciójuknak köszönhetően mindig is nagy volt irántuk az érdeklődés, de végül a nagyhatalmak igazságosan megosztoztak rajtuk: a hét keleti sziget az USA társult államaként Amerikai Szamoa lett, a tíz nyugati pedig előbb német uralom alatt állt, majd 1962-ben Szamoai Független Állam néven vonult be a földrajzkönyvekbe.

tengerpart Szamoa délkeleti csücskében (photo credit)

Hogy ez utóbbi ország mennyire fütyül az Egyesült Államokra, azt a 2011 szilveszterén elkövetett apró trükk demonstrálja, amikor is egy nap átugrásával a dátumválasztó vonal nyugati oldalára került. Szamoa egyébként eredetileg is ezen az oldalon volt, de 1892-ben az amerikai kereskedelmi kapcsolatok elősegítése miatt dátumot váltott. Mostanra immár erősebbé vált az Ausztráliával folytatott viszony.
Bár jöttek-mentek az európaiak, amerikaiak, újabban az új-zélandiak is, az őslakosok nem hagyták feledésbe merülni elődeik szokásait és hagyományait. A dolgok szamoai módra való intézése, azaz a "fa'a Samoa" mindmáig élő gyakorlat a társadalomban. Ennek mozgatórugója a "fa'a matai" rendszere: a családok vezetőt választanak, akik egyezményes etikett szerint képviselik hozzátartozóikat a többiekkel szemben. A matai kinevezésére a mámorborsból készített kava-főzettel isznak szertartásos áldomást, de ezzel az Óceániában általánosan elterjedt ősi rituáléval üdvözlik a vendéget, és ezzel szentesítik az eskütételt, vagy a fontos politikai találkozókat is.

John LaFarge: Kavakészítő lányok (1891) (photo credit)

Szamoa kifinomult népének vendégszeretetét élvezte Robert Louis Stevenson is, aki tüdőbetegsége elől menekülve a barátságos éghajlatú szigeten talált új otthonra, s itt is hunyt el.

a Vaea-hegy látképe, melyen Stevenson sírja is nyugszik (photo credit)

A helyiek vidámsága étkezési kultúrájukban csúcsosodik ki. Keresztény vallásuk szerint a vasárnapot istentisztelettel, bőséges ebéddel és pihenéssel ünneplik - a hagyományos ételek között a földbe süllyesztett tűzhelyen sütött egész malac viszi a pálmát. A csendes-óceáni szomszédokhoz hasonlóan szinte mindent kókusszal ízesítenek, legyen az hús, hal, vagy zöldség. A nagy jövés-menésnek köszönhetően viszont mindenféle nemzet étele is elterjedt a szigeteken, mint például az angolok pudingjai, vagy a kínai fogások.
Én ez utóbbiak közül választottam a chop suey, azaz a vegyes falatok nevű ragu helyi változatát, amit a szamoaiak sapasuinak neveznek. A recept ízlés - és a rendelkezésre álló alapanyagok - szerint variálható: lehet készíteni csirkéből, sertésből, vagy akár a szamoaiak által oly kedvelt konzerv marhahúsból is, és persze az elmaradhatatlan zöldségeket is testre szabva válogathatjuk össze. Csak néhány egzotikusnak számító hozzávaló szükséges hozzá, de ezeket - a gyömbért, a szójaszószt és az üvegtésztát - bármely nagyobb üzletben beszerezhetjük. Ez utóbbit nem kell főzni, csak forró vízben előáztatni, és a kívánt méretűre darabolni.

üvegtészta

Ezzel a recepttel két új trükköt tanultam. Először: a gyömbért eddig mindig reszeltem - aztán persze szöszmötölhettem a reszelő elmosogatásával, arról nem is beszélve, hogy a gyömbér tetemes része a recék közé akadt, és csak a türelmemen múlott, hogy ebből mennyi került az ételbe, és mennyi lett az enyészeté. Ennek most már vége, hiszen meglestem, hogy a hámozott gyömbér nagyszerűen péppé zúzható a vágódeszkán egy mozsártörő segítségével. A másik varázslat pedig az üvegtészta hosszú, makrancos szálainak megregulázására használható: a végtelenbe nyúló metélt nem engedelmeskedett még a legélesebb késemnek sem, de egy tiszta ollóval könnyedén legyőztem, és fogyasztható méretű darabokra vagdostam.

Szamoai tésztás sertésragu

1 kisebb hagyma
2 gerezd fokhagyma
2 cm friss gyömbér
kevés étolaj
30 dkg sertéscomb
víz
1 dl szójaszósz
ízlés szerint zöldségek: sárgarépa, zöldbab, szárzeller, zöldborsó, kukorica, paprika, cukkini…
50 g üvegtészta

sárgarépa, zöldbab, szárzeller

A hagymát vékonyan felkarikázzuk, a fokhagymát apróra vágjuk, vagy összezúzzuk. A gyömbért meghámozzuk, és mozsártörővel pépesre törjük.

Egy serpenyőben, vagy wokban kevés olajon megfuttatjuk a hagymát, a fokhagymát és a zúzott gyömbért. Hozzáadjuk az apró kockákra vágott húst, és minden oldalán fehérre pirítjuk. Ekkor meglocsoljuk 1-2 evőkanál szójaszósszal, majd annyi vizet öntünk rá, hogy éppen ellepje.

megfuttatjuk a hagymát, a fokhagymát és a gyömbért,
hozzáadjuk és megpirítjuk a húst,
meglocsoljuk szójaszósszal és vizet öntünk rá

Körülbelül fél óra alatt puhára főzzük a húst. Közben az üvegtésztát forró vízbe beáztatjuk. Amint megpuhult, ollóval rövid darabokra vagdossuk a hosszú szálakat, majd leszűrjük, és a megfőtt húshoz tesszük. Hozzáadjuk a darabolt (esetleg előzetesen blansírozott) zöldségeket is, és ráöntjük a maradék szójaszószt.

Lassú tűzön tovább pároljuk, hogy a zöldségek is roppanósra puhuljanak, de ne főjenek szét. Ekkor folytonosan kevergetve nagyobb lángon zsírjára pirítjuk a ragut. Rizzsel tálaljuk.

Epilógus: ha a húst és a zöldségeket feldaraboltuk, gyakorlatilag túl vagyunk a munka nagyján - ideális hétköznap esti vacsora. Gusztáv szerint bármely kínai gyorsbüfé kínálatával felveszi a versenyt, szinte eteti magát - aki szereti a távol-keleti ízeket, feltétlenül próbálja ki ezt a receptet. Lehetetlen elrontani, és a hozzávalók is teljesen egyénileg változtathatók. Két kiadós adag lett.