33 | Karniyarik & sehriyeli pilav (felmetszett has és tésztás rizs), Törökország

Kis-Ázsiában fekszik a török félhold valaha oly dicsőséges, nem is rég még hatalmas birodalomként tündöklő országa.

ankarai panoráma, középen az Atakule toronnyal (photo credit)

A történelem ezen a helyen a legutóbbi jégkorszak végén, tizenkétezer évvel ezelőtt kezdődött, amikor Göbekli Tepén, azaz a pocakos hegyen vadászok telepedtek le, és megépítették a jelenleg ismert legrégebbi körtemplomokat. Később az ókori világ hét csodája közül kettő is - a halikarnasszoszi mauzóleum és Artemisz temploma - a mai Törökország területén épült.

Ishak pasa palotája Kelet-Törökországban (photo credit)

Aztán Bizánc - pontosabban immár Konstantinápoly - lett az ortodox kereszténység központja, s az ország erről is számos emléket őriz. A Sümela rendház a világ egyik legnehezebben megközelíthető kolostora, a ma múzeumként működő Hagia Sophia templom a bizánci építészet remekműve, a kappadókiai sziklatemplomok pedig nem csupán épített örökségnek, hanem lenyűgöző természeti látványosságnak is számítanak.

napnyugta az Ararát-hegyen (photo credit)

Anatóliában az évezredek során egymást követték a birodalmak, és Törökországot ma már a világ fejlett államai között jegyzik. Az elmúlt korok örökségei mellett egyre-másra tűnnek fel a felhőkarcolók a nyüzsgő nagyvárosokban, s a zsúfolt bazárok és a modern bevásárlóközpontok békésen megférnek egymás mellett.

csemegeárus az isztambuli Fűszerbazárban (photo credit)

Persze nem feledkezhetünk meg a híres török-magyar barátságról sem. A középkori törökök Kárpát-medencében viselt dolgait behatóan ismerheti mindenki, aki néhány évet eltöltött az iskolapadban. Ugyan a harácsolás nyomai már réges-régen elmúltak, viszont ránk hagytak egy sor nyelvi, építészeti, meg egyéb kulturális emléket. A "török" jelenléte a konyhaművészetre is megtette hatását: a meghódított területeken egyrészt csak a mohamedánok szerint tisztátalan disznóhús fogyasztására hagyatkozhattak a magyarok, másrészt rengeteg ételt ismertettek meg velünk vendégeink. Itt van például Gusztáv egyik kedvence, a töltött káposzta, vagy az én hőn szeretett töltött paprikám, de nekik köszönhetjük a törökméz, a törökbúza, meg a törökparadicsom elterjedését is.
Vacsoránk épp ez utóbbiból készül - ugyanis a hússal töltött padlizsánt hívják felvágott, vagy felmetszett hasnak. Elképzelésem sincs, hogy miért kellett ilyen hátborzongató nevet adni ennek a finom ételnek, de valószínű, hogy a puhára sütött, majd késsel bemetszett és húsraguval megtöltött, végül élénkpiros paradicsommártásban készre párolt tojásgyümölcsök látványa sarkallta a krimibe illő keresztségre a sürgő-forgó muszlimákat. A fogáshoz piláf (azaz rizs, mi más) jár, s most találtam egy érdekes receptet - talán végre sikerül kitörnöm a párolt rizs rabságából, és valami újjal meglepnem a nálunk vendégeskedő BFF-et, meg persze Gusztávot is.

Marhahússal töltött padlizsán piláffal

Hozzávalók a töltött padlizsánhoz:
4 kisebb padlizsán
só
étolaj
1 kisebb hagyma
20 dkg darált marhahús
1 paradicsom
1 tölteni való paprika
1-2 gerezd fokhagyma
4 evőkanál paradicsompüré
bors
3 dl víz

Hozzávalók a piláfhoz:
3/4 bögre rizs
3 evőkanál rizsszemtészta
2 evőkanál vaj
2 dl forró víz, vagy húslevesalaplé
só
bors

A padlizsánokat mossuk meg, vágjuk le a kocsányukat, és sávokban hámozzuk meg, hogy "csíkosak" legyenek. Alaposan sózzuk meg őket, és hagyjuk állni tizenöt-húsz percig. Ezután öblítsük le, és alaposan szárítgassuk le. Egy serpenyőben forrósítsunk egy kevés olajat, és az egész padlizsánok minden oldalát süssük meg.

Közben készítsük el a tölteléket. Egy serpenyőben kevés olajon futtassuk meg az apróra vágott hagymát. Tegyük hozzá a darált húst, pirítsuk fehérre, majd adjuk hozzá a felkockázott paradicsomot és paprikát, a zúzott fokhagymát, 2 evőkanál paradicsompürét, és ízesítsük sóval és borssal. Alacsony lángon kb. 20-30 perc alatt főzzük össze.

Az elősütött padlizsánokon hosszában vágjunk bemetszést. Távolítsuk el a nagy, kemény magokat, ha vannak, majd osszuk el a húsos tölteléket a bevágásokban. Helyezzük a padlizsánokat egy laposabb edénybe, vagy serpenyőbe, öntsük alájuk 3 dl víz és 2 evőkanál paradicsompüré keverékét, és negyed óra alatt forraljuk össze.

A piláfhoz a rizst mossuk át többször meleg vízben, majd alaposan csöpögtessük le. Tegyük egy tálba, és öntsük le annyi forró vízzel, amennyi bőven ellepi, és hagyjuk állni negyed óráig, majd szűrjük le.
Egy edényben folyamatosan kevergetve szárazon pirítsuk meg a rizsszemtésztát, hogy halvány barna színt kapjon. Adjuk hozzá a vajat és a leszűrt rizst, és 2-3 percig pirítsuk. Öntsük fel 2 dl forró vízzel (vagy húslevesalaplével), ízesítsük sóval és borssal, majd fedjük le az edényt. Alacsony lángon addig főzzük, amíg a rizs az összes folyadékot magába nem szívta. Ekkor vegyük le az edényt a tűzről, vegyük le a fedőt, borítsunk az edény szájára egy tiszta konyharuhát, majd tegyük vissza a fedőt.

a felső sarokban rizsszemtészta, az alsó sarokban a konyharuhával leborított fazék,
a nagy képen pedig a kész tésztás rizs

Hagyjuk állni öt percig, ezután tálalhatjuk.

Epilógus: osztatlan sikert aratott mind a töltött padlizsán, mind a piláf, s szerencsére dupla adagot készítettem, így jól is laktunk mind a hárman. Érdekes koncepció a tészta és rizs kombinálása, nagyon mutatósak a barnára pirult tésztaszemek a fehér rizs között. Azt hiszem, a piláfreceptet felveszem a táncrendembe, a padlizsán pedig most éppen szezonális.