Nemhiába igázta le, rombolta földig és sózta fel Karthágó városát Róma - jól tudták, hogy csak akkor lesznek biztonságban, ha a környéket megszerzik, és saját használatra berendezett "birodalmi magtárat" csinálnak belőle. Persze tudjuk, hogy a punok maguknak keresték a bajt, de lehet, hogy az Örök Város előbb-utóbb magától is rájött volna, hogy csupa előnye származik egy ilyen terület birtoklásából.
Történelemórán ugyan megtanultuk, hogy a "mi lett volna, ha?" kérdést nem tesszük fel, az viszont tény, hogy a mai Tunézia földje már akkor is Afrika egyik legtermékenyebb, leggazdagabb vidéke volt, s ha nem is látótávolságnyira, de csupán kétszáz kilométernyire fekszik Itália csizmájának orra hegyétől.
A Római Birodalom csillagának kihunyta után muszlimok foglalták el a területet. Az arab félhold évszázadokon át többé-kevésbé zavartalanul ragyogott, amíg Franciaország szemet nem vetett az időközben meggyengült államra, és Tunézia a XIX. század végén francia protektorátus lett. A második világháború után szerezte vissza függetlenségét, és a legújabb kori történések hatására a diktatórikus jegyeket magán viselő kormányzásból egyre inkább egy demokratikus társadalom kialakulása felé halad az ország.
Tunézia az Atlasz-hegység keleti lefutása és a Szahara északi pereme között elnyúlva igen változatos földrajzi formákat vonultat fel.
A már említett termékeny földek a sivatag szélén, a Földközi-tenger partvidékén terülnek el. Ez a tájegység a Száhil, ami arab nyelven szegélyt, határt jelent, úgyhogy ne zavarjon össze senkit, hogy ugyanez a neve az afrikai éhségövezetnek is, ami a Szahara déli, szomorúbb végén nyúlik keresztül a kontinensen. Tunézia viszont kiemelkedik az olíva-, szőlő- és datolyatermesztésben. Nemzeti virága a jázmin, a titkos nyelv szótára: a fül mellé tűzve szavak nélkül jelzi az epekedő fiatalember udvarlási szándékát szíve hölgye felé.
A néma kommunikáció bizonyos formái a házastársak között is jelen vannak. A tunéziai ételek leggyakoribb fűszere a harissza, egy csiliből, fokhagymából, római köményből és korianderből álló csípős paszta. A tisztes matrónák szerint az asszony hitvese iránti lángolását keveri a vacsorába, amikor ízesít: a lagymatagra sikerült fogás tehát tapintatosan hozza a férj tudtára, hogy a szerelem tüze is csillapodni látszik.
Tunéziai vacsoránkhoz én is beszereztem ebből az egzotikus ízesítőből. Pont olyan, mint a mi jól ismert, Pistikéről elnevezett erőspaprika-krémünk néhány mediterrán fűszerrel megbolondítva. Keleti árucikkeket forgalmazó boltokban kapható tubusos és dobozos kiszerelésben. A vacsora lablabi lesz, vagyis csicseriborsó-leves, amit Tunéziában harisszával, római köménnyel, fokhagymával és citrommal készítenek, és pirított kenyérkockákkal tálalnak.
Tunéziai csicseriborsó-leves
Hozzávalók:
20 dkg száraz csicseriborsó
1-2 liter víz az áztatáshoz
1 teáskanál harisszapaszta
2-3 gerezd fokhagyma
1 teáskanál római kömény
só
1/2 citrom leve
3 evőkanál olívaolaj
ízlés szerint 1-2 szelet kenyér kockára vágva és megpirítva
A csicseriborsót egy éjszakára bőséges mennyiségű vízbe beáztatjuk. Másnap leöntjük róla az áztatóvizet, leöblítjük, és egy edénybe tesszük annyi friss vízzel, hogy éppen ellepje. Felforraljuk, majd 10-20 perc alatt puhára főzzük a borsót. Ekkor hozzáadjuk a harisszát, a zúzott fokhagymát, az őrölt római köményt, ízlés szerint sózzuk, majd további tíz percig főzzük.
Közvetlenül tálalás előtt belekeverjük a citromlevet és az olívaolajat. Pirított kenyérkockákkal kínáljuk.
Epilógus: őszintén szólva ez a fűszerezés nem lopta be magát egyikünk szívébe se. A citrom és a római kömény eléggé merész párosítás. Ha legközelebb készítek lablabit, a kettő közül valamelyiket kihagyom…
 |
| fametszet Schedel 1494-ben megjelent kódexében, a Nürnbergi Krónikában (photo credit) |
A Római Birodalom csillagának kihunyta után muszlimok foglalták el a területet. Az arab félhold évszázadokon át többé-kevésbé zavartalanul ragyogott, amíg Franciaország szemet nem vetett az időközben meggyengült államra, és Tunézia a XIX. század végén francia protektorátus lett. A második világháború után szerezte vissza függetlenségét, és a legújabb kori történések hatására a diktatórikus jegyeket magán viselő kormányzásból egyre inkább egy demokratikus társadalom kialakulása felé halad az ország.
 |
| Tunisz (photo credit) |
 |
| az Atlasz-hegység látképe (photo credit) |
A néma kommunikáció bizonyos formái a házastársak között is jelen vannak. A tunéziai ételek leggyakoribb fűszere a harissza, egy csiliből, fokhagymából, római köményből és korianderből álló csípős paszta. A tisztes matrónák szerint az asszony hitvese iránti lángolását keveri a vacsorába, amikor ízesít: a lagymatagra sikerült fogás tehát tapintatosan hozza a férj tudtára, hogy a szerelem tüze is csillapodni látszik.
Tunéziai vacsoránkhoz én is beszereztem ebből az egzotikus ízesítőből. Pont olyan, mint a mi jól ismert, Pistikéről elnevezett erőspaprika-krémünk néhány mediterrán fűszerrel megbolondítva. Keleti árucikkeket forgalmazó boltokban kapható tubusos és dobozos kiszerelésben. A vacsora lablabi lesz, vagyis csicseriborsó-leves, amit Tunéziában harisszával, római köménnyel, fokhagymával és citrommal készítenek, és pirított kenyérkockákkal tálalnak.
Tunéziai csicseriborsó-leves
Hozzávalók:
20 dkg száraz csicseriborsó
1-2 liter víz az áztatáshoz
1 teáskanál harisszapaszta
2-3 gerezd fokhagyma
1 teáskanál római kömény
só
1/2 citrom leve
3 evőkanál olívaolaj
ízlés szerint 1-2 szelet kenyér kockára vágva és megpirítva
 |
| száraz csicseriborsó |
 |
| harisszapaszta, só, fokhagyma és római kömény |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése