Párduc, oroszlán, gorilla... amióta elkezdődött a kenyai projekt, ez a dal cseng a fülemben. Kedves, ártatlan kis nóta - bezzeg azok a bestiák, amikről énekel! Amikor a XIX. század végén a brit gyarmatosítók belekezdtek a Kelet-Afrikát átszelő Kenya-Uganda vasútvonal megépítésébe, meglepő akadályok hátráltatták a munkálatokat. Két hímoroszlán tartotta rettegésben a munkásokat, és mire sikerült őket kilőni, vagy száz embert öltek meg és fogyasztottak el ebédre. Mindmáig tekintélyt parancsoló kitömött testüket a chicagói Field Természettudományi Múzeumban lehet megcsodálni.
 |
| a tsavói emberevők a chicagói természettudományi múzeumban (J.H. Patterson alezredes rajza, 1925) (photo credit) |
A vasútvonal végül megépült, s a kávé- és teaültetvények angol tulajdonosai hamar megtalálták a módját, hogy nélkülözhetetlen réteget és politikai hangot képviseljenek az ifjú kenyai társadalomban. Az országot is ők nevezték el Kenyának az ország legmagasabb hegyéről - az őslakosok a Kirinyaga, illetve hasonló, az európai ember számára nehezen kimondható, és persze törzsenként különféle jelentéssel bíró neveket (Isten pihenőhelye, fehér hegy, sávozott hegy) adtak e hegynek.
 |
| a Kenya-hegy (photo credit) |
Kenya alapvetően mezőgazdasági ország, s bevételei is nagyrészt tea, kávé és kertészeti termékek exportálásából származnak. Még mindig jellemző a törzsi tagozódás, s ennek megfelelően a kultúra is eléggé sokszínű. Az ételek közül talán csupán az ugali, a sukuma wiki és a nyama choma az, melyeket országszerte fogyasztanak, amúgy tájegységenként változik az alapanyagok köre. A tengerparton halakat, a középső országrészben gyökérzöldségeket és babféléket esznek, a városokban pedig megjelennek a gyorséttermek és a nemzetközi ízek.
 |
| Nairobi (photo credit) |
A nyama choma grillezett kecske-, vagy bárányhús, amihez hagymás paradicsomsalátát és ugalit esznek, mely pedig egy kukoricalisztből főzött pép - nagyon hasonlít a barbadosi cou-couhoz, annyi különbséggel, hogy Kenyában nem tesznek bele okrát, és kézzel gombóccá formálják. A sukuma wiki pedig tipikusan a fizetés előtti napok étele, szuahéliül nagyjából annyit jelent, hogy "túlélni a hetet" (angolul push the week). Tévesen kelkáposztának szokták fordítani, mert általában egy ahhoz nagyon hasonló levélzöldségből készül, de az étel lényege, hogy gyorsan, kevés hozzávalóval elkészíthető, olcsó és - főleg a kukoricagombóccal együtt fogyasztva - kiadós. A különlegessége, hogy citrommal kell ízesíteni, de ezt leszámítva egy egyszerű, paradicsomos kelkáposzta-főzeléknek nevezném.
Lajos most nincs itthon, úgyhogy ezúttal BFF-fel fogom megosztani a főzés örömét és a kenyai konyha élvezetét. Már kétszer volt szerencséje a nemzetközi főztömhöz, de most premierplánban lehet szemtanúja az alkotás folyamatának.
Kenyai kelkáposzta-főzelék kukoricagombóccal
Hozzávalók a főzelékhez:
40 dkg kelkáposzta
2 evőkanál étolaj (pl. földimogyoró-olaj)
1 kisebb hagyma
2 paradicsom
1 erős paprika
1 evőkanál liszt
1/2 citrom leve
kevés víz
só
Hozzávalók a kukoricagombóchoz:
1 csésze kukoricaliszt
2 csésze víz
só
A kelkáposzta leveleit 2-3 cm-es csíkokra vágjuk, majd forró sós vízben néhány percig főzzük. Ha már majdnem puha, kiszedjük és lecsöpögtetjük. Eközben egy serpenyőben az olajon megpirítjuk az apróra kockázott hagymát, hozzáadjuk a felkockázott paradicsomot és a csípős paprikát. Sózunk. A citromlével, liszttel és néhány kanál vízzel habarást készítünk, és hozzákeverjük a hagymás paradicsomhoz. Egy-két perc múlva hozzáadjuk a lecsöpögtetett kelkáposztát is és összeforraljuk.
 |
| a hagymás-paradicsomos, citromos habarással sűrített alap |
A kukoricagombócokhoz egy edényben kevés sóval felforraljuk a vizet. Ha már forr, lassanként beleszórjuk a kukoricalisztet. Folytonosan kevergessük, különben megcsomósodik. Addig főzzük, amíg a liszt meg nem dagad, és el nem veszíti "lisztes" ízét. Hagyjuk néhány percig hűlni, majd vizes kézzel formáljunk belőle tetszés szerint több kisebb, vagy egy nagy gombócot.
Epilógus: valóban nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető étel, és a citrom miatt kellően egzotikus is ahhoz, hogy különleges alternatívát jelentsen az oly jól ismert főzelékek sorában. Az eredeti recept szerint maradék sült hússal is fel lehet dobni, aki pedig nem szeretne a kukoricakásával pepecselni, nyugodtan vágjon hozzá magának egy karéj kenyeret.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése